A magyar állattenyésztés helyzete 2004 óta is folyamatosan romlik. A mezőgaz¬dasági kibocsátásból való részesedése több év óta 37-38 százalék körül stagnál, az állatállomány csökken. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy a fontosabb ágazatok jövedelemhelyzete bizonytalan, és az évek közötti hullámzása is jelentős. A felvásárlási árak gyakran nem fedezik a termékek költségeit, és csak az állami támogatásokkal jutnak minimális nyereséghez a gazdaságok. Az átlagos értékek hátterében eltérő termelési színvonalon gazdálkodó vállalkozások húzódnak meg: versenyképesen és jövedelmezően termelők, és az eseményekkel sodródó, többnyire veszteségesen ter¬melők. Főleg ez utóbbiakkal kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mi motiválja tevékenységüket? Az AKI-ban termelőkkel folytatott interjúkra alapozott vizsgálat keretében kerestük a választ erre. A motivációk jelentős része nem ágazatspecifikus, mert a vidéki ember állatszeretete mélyen gyökerezik, nehezen adja fel az állattartó életformát. Az alternatív munkalehetőségek hiánya, a megélhetési nehézségek is sokakat tartanak a termelésben. A családi keretekben gazdálkodók döntő többségénél a mezőgazdasági munka és ezen belül az állattartás kiegészítő jövedelemszerzést szolgál. A nagyobb méretű üzemeknél sokszor a munkaerő foglalkoztatása, megőrzése magyarázza az állattenyésztés fenntartását. Ez részben szociális hálóként is felfogható. Ettől viszont nehezen várható el, hogy egyben gazdaságos is legyen. A versenyképes üzemeknél fő szempont a hatékony, gazdaságos termelés, és ezeket, ha tartósan (3-4 év) veszteséges az ágazat, felszámolják, de a felszámolásnak is komolyak a költségei. Az állatokat, még ha áron alul is, csak-csak el lehet adni, de az épületeket, berendezéseket nem, így azok amortizációja és állagmegőrzése terheli a gazdálkodókat. További költségeket jelentenek a korábban felvett hitelek, támogatások fejében vállalt kötelezettségek. A vizsgálatok egyik fontos megállapítása, hogy főleg a kisméretű üzemeknél nem látható a folytatás, nincsen, aki átvegye a gazdaságot. A nagyméretű gazdaságok egy részének jövője is bizonytalan, mert nem tudnak és esetenként nem is akarnak a szigorú egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak megfelelni. -------------------------------- Animal farming in Hungary has been on a constant decline since 2004. Its share in agricultural output has been at 37-38 per cent for years, and the number of animals is declining. This is closely related to the fact that revenues in the major branches of the industry are insecure and fluctuate significantly from one year to another. Purchase prices often do not cover product costs, farms rely on the governmental subsidies to make a minimal profit. Average values are derived from data obtained from businesses with varying quality of production: some are profitable and competitive, while others lack initiative and are usually unprofitable. One may justifiably wonder about why these businesses – especially the latter group – remain in existence. Our research was based on interviews conducted with farmers at the AKI to find the answer to this question. To a significant degree, motivations are not industry specific, as people living in the countryside have a deep love for animals and are reluctant to give up their lifestyle as animal farmers. Many remain in the industry due to the lack of alternative jobs and the pressure of family finances. In family businesses, agriculture, including animal husbandry, often serves as an additional source of income. In larger farms, animal husbandry operations are often sustained in order to retain existing employees. This may be seen as a welfare network of sorts – but then profitability is hardly an applicable requirement. The main criteria for competitive farms are efficiency and profitability of productions; if they are unprofitable for a longer period (3-4 years), they are wound up. Winding up a business, however, also has its costs. Animals can be sold, albeit at less then what they are worth; buildings and equipment, however, cannot, so farmers must bear the costs of amortisation and maintenance. Obligations resulting from earlier loans and subsidies are another source of costs. An important finding was that – especially with smaller farms – the future is insecure because they have nobody to take over and continue the farm. The future is insecure for many of the large farms as well because they are not able – and sometimes not willing – to meet the strict environmental and health requirements.