Files
Abstract
A Nitrát Rendelet eltérő időpontokat határoz meg a nitrátérzékeny és a nem nitrátérzékeny területeken működő állattartó telepek hígtrágya tárolóinak kiépítésére. Jelen tanulmány ennek következményeit vizsgálja két mezőgazdasági nagyvállalkozásban. A nem nitrátérzékeny területen működő vállalat jelentős környezetterhelést okozhat pénzügyi következmények nélkül. A nitrátérzékeny területen működő vállalat számára viszont a rendelet előírásainak megfelelő hígtrágyatároló és -kezelő rendszer létesítése több százmillió forintos anyagi terhet jelentett. Értéke az üzembe helyezés évében megközelítette a vállalat tárgyi eszköz értékének 10%-át. Működtetése további költségekkel jár. A költségekkel szemben hozamként a hígtrágya N tartalmát lehetne figyelembe venni, vizsgálatainkban statisztikai próbákkal igazoltuk, hogy a 2002-2004 közötti időszakban nem jelentkezett terméstöbblet a hígtrágyával öntözött területeken. Ez arra enged következtetni, hogy a hígtrágya N tartalmának majdnem egésze a kiöntözés körülményei miatt ammónia formájában a légkörbe távozott. A költséges beruházás eredményeként a rendelet célja megvalósult, viszont nem a növénytermelés számára hasznosítható tápanyag keletkezett, hanem légszennyezés. Ilyen és hasonló vizsgálatok hozzájárulnak a fenntartható gazdálkodási rendszer üzemi megvalósításához. ---------------------- The Nitrate Directive set different deadlines for building liquid manure storage units on nitrate-sensitive versus non-sensitive areas. Our study investigates the effect of this at two agricultural firms. The one operating over a non-sensitive area can generate a significant environmental burden without any financial consequences. The other firm, operating over a nitrate-sensitive area, was forced to establish a system for storing and treating liquid manure at a cost of several hundred million forints, in order to comply with the decree. In the year operations began, the value of this system reached 10% of the corporation's tangible assets. There are also further costs of operation. Against these expenses one might set the yield from the nitrogen content of the liquid manure. However, our investigations revealed with statistical tests that there was no excess crop production in the 2002-2004 period on the fields irrigated with liquid manure. This implies that, under the conditions of the treatment, almost all nitrogen content must have escaped into the atmosphere as ammonia. Therefore the goal targeted by the decree was reached at great investment cost and produces atmospheric pollution rather than nutrients useful for crop production.