A XXI. századi tudásgazdaság (és tudástársadalom) kulcskérdése az innováció, a szereplők innovativitása, az innovatív megoldások hálózatos terjedése, az innovációs ökoszisztémák kiépülése, működése, és értelemszerűen mindezek összefüggése a versenyképességgel. A versenyképesség alapvetően az üzleti szektorhoz kapcsolódó fogalom, amelynek szereplői számára ez nem cél, hanem eszköz a fennmaradás és a fejlődés (növekedés) érdekében, és az üzleti (business) jellegű innovációk a versenyképesség biztosítását szolgálják. Miután a verseny globalizálódik, intenzitása növekszik, feltételei pedig dinamikusan változnak, az üzleti innováció fogalma is egyre bővül annak figyelembevételével, hogy az üzleti tevékenységek mely területén milyen innovatív megoldások kerülnek előtérbe. Bár a gazdaság másik szektorában, a nonbusiness szektorban (azaz a közszférában és a nonprofit szférában) a szereplők az üzleti vállalkozásoktól alapvetően eltérő célokat követnek, és a verseny is sajátos módon jelenik meg, a minél hatékonyabb működés követelménye itt is egyre erőteljesebben érvényesül. Ennek megfelelően a nonbusiness szektorban is növekszik az igény az innovatív megoldásokra. Ezeket gyakran az üzleti szektorból adaptálják, de a speciális célok, működési feltételek miatt szükség van eredeti, nonbusiness innovációkra is, sőt már tapasztalható, hogy sikeres nonbusiness megoldások átszivárognak az üzleti szektorba is. Az pedig külön érdekesség, hogy mind az üzleti, mind a nonbusiness szektor előszeretettel merít az evolúció során sikeresnek bizonyult természeti megoldások („innovációk”) közül is (lásd: innovációs ökoszisztémák, cirkuláris ökonómia), főként, ha a fenntartható fejlődést szolgáló „zöld” innovációkról van szó. A nemzetközi versenyképességi és innovációs elemzések azt mutatják, hogy az országok versenyképessége ma már nemcsak az üzleti szektor versenyképességén (azaz innovativitásán), de a nonbusiness szektor, sőt ezen túlmenően a társadalom innovativitásán is múlik. Célunk feltárni ennek a komplex kérdéskörnek néhány fontos területét. -------------------------------------------------------------------- The key questions of the knowledge-economy (and knowledge society) in the 21-st century are innovation, innovativity of actors, network-based dissemination of innovative solutions, building up and operating innovation ecosystems and their interrelationship with competitiveness. Competitiveness is a term of the business sector basically being a tool used in the interest of sustaining and developing and not a purpose for its actors. The business purpose (type) innovations serve the competitiveness. Because of the globalization, the increasing intensity and rapidly changing conditions of competition the term of business innovation is widening depending on what kind of innovations becomes more popular in the business. The actors of the other sector of the economy (the nonbusiness sector that is the public sphere and the NGO-sphere together) follow objectives basically different from enterprises based on very special conditions of competition but the criteria for efficiency become more and more important for them. That’s why the need for innovative solutions is increasing in the nonbusiness sector too. These solutions are adopting often from the business sector but there is a strong need also for special innovative nonbusiness solutions and there are examples for application of successful nonbusiness solutions even in the business sector. It is also interesting to see “natural” innovations adopted by both sectors (like ecosystems, circular economy) especially in the case of “green” innovations serving the sustainability. International comparative studies show that the competitiveness of countries is depending not just on the competitiveness (that is innovativity) of business sector but on the innovativity of nonbusiness sector and/or society. Our objective is to discover the main important fields of this complex issue.