A világ mezőgazdaságában két tartós folyamat kibontakozása figyelhető meg, egyrészt a mezőgazdasági piacok liberalizálása, azaz a piaczavaró támogatások leépítése; másrészt a környezetvédelmi (természetvédelmi) szempontok előtérbe kerülése, a gazdálkodók ilyen jellegű szolgáltatásainak a felértékelődése. A környezetvédelem a nagypolitikában egyértelműen a prioritások közé került, a liberalizáció előrehaladása pedig az agrártámogatások szerkezeti változása révén segíti a környezetvédelmi szempontok egyre fokozódó mértékű érvényre jutását. A környezetbarát magatartás kikényszerítését ma még világszerte túlnyomórészt a jogi szabályozás, azaz a kényszerítés és az ellenőrzés eszközeivel igyekeznek elérni. A fejlett piacgazdaságokban azonban egyre erőteljesebb az az igény, hogy a hatékonyabbnak tekintett közgazdasági ösztönzők hagyományos és új elemei nyerjenek teret. --------------- Two long-lasting trends can be observed in the world’s agriculture: the liberalisation of agricultural markets, i. e. the abolition of subsidies disturbing them, on the one hand, and the emphasising of aspects of environmental (wildlife) protection, along with the increased appreciation of farmers’ relevant services, on the other. Environmental protection has unambiguously become one of the priorities in macro-politics, whereas progress in liberalisation forwards the continuously increasing assertion of the aspects of environmental protection by means of structural changes in agricultural subsidies. At present environmentally friendly behaviour is still enforced throughout the world mostly by means of legal regulation, i. e. forcing and checking. However, in countries having an advanced market economy the need to spread both traditional and new elements of more efficient economic incentives is more and more increasing.