Az elemzés, a cukorreform hátterének vázlatos bemutatását követően, a kvótacsökkentés lebonyolításának hatékonysági összefüggéseire irányul. Az európai cukorágazat reformjának egyik fő mozgatórugója a hatékonyság, melyet a merev nemzeti kvótákra épülő szabályozás eddig nem mozdított elő kellőképpen. Ehhez társul az ártámogatás termeléstől való függetlenítése, valamint a túltermelés kezelésének szükségessége is, mivel az Európai Uniót nemzetközi kereskedelmi kötelezettségei a cukorexport radikális csökkentésére és az import mennyiségének jelentős növelésére kényszerítik. A termelés irányított csökkentésére a Közösség szerkezetváltási programot hirdetett meg, amely elvileg a kevésbé versenyképes termelők kilépését eredményezi. Az EU becsült cukorkínálati függvénye alapján lehetőség van a különböző kvótacsökkentési lehetőségek összehasonlítására, a jóléti közgazdaságtan módszereinek felhasználásával. Ennek segítségével kimutatható, hogy egy egyszerű lineáris kvótacsökkentés, éves szinten, mintegy félmilliárd eurós hatékonysági veszteséget jelent z önkéntes serkezetváltási programhoz képest. A jelenleg folyó cukorreform egyik alapkérdése tehát az, hogy sikerül-e ezt az elméleti hatékonysági potenciált a gyakorlatban is kiaknázni? Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy e nélkül a reformban célul kitőzött piaci cukorárak megközelítésére nincs esély. - Beyond sketching the background to EU sugar reform the present report concerns the relationships between efficiencies in accomplishing quota reductions. One of the main reasons for reforming the European sugar sector was efficiency, which could not be significantly improved because of national regulations based on rigid quotas. Other reasons were the separation of price support from production and the need to control overproduction because of international trading commitments required the EU to reduce sugar exports radically and increase sugar imports significantly. To achieve planned reduction in production the Community proposed a program of structural change bringing about the exclusion of the lesser competitive producers. On the basis of EU’s estimated sugar supply function it is possible to compare various possibilities for quota reductions using the methods of social welfare economics. In this way it can be shown that a system of simple liner quota reductions would bring about an annual loss of half billion euro in efficiency as compared with a program of voluntary structural change. The basic question in the sugar reform being presently enforced is whether or not it will be possible to exploit the theoretical value of efficiency in practice. We have come to the conclusion that without the full exploitation of efficiencies planned there is no chance of achieving the market prices of sugar projected in the reform.