Az utóbbi évtizedekben az ún. „hálózati gazdaság” fejlődésében növekvő fon-tosságú szerepet játszanak a különféle szervezeti hálózatok. A szervezetek (vál-lalkozások, intézmények, nonprofit szervezetek) hálózatai legfőbb tényezői az üz-leti versenyképesség elérésének (vagy fenntartásának). Ezt a folyamatot vizsgál-tuk M. Porter jól ismert modelljeinek (a versenyerők modellje és a „gyémánt-modell”) kombinálása révén. Úgy találtuk, hogy bizonyos kapcsolódások találha-tók egyes versenyerők és a versenyelőnyök egyes helyi forrásai között, amelyek eredője meghatározza a különféle gazdasági szereplők versenypozícióját. Célsze-rűbb a jövőben az egyedi szervezetek versenye helyett hálózatok versenyéről be-szélni. Bevezettük a szervezeti hálózatok két új osztályát: az ún. spontán (infor-mális) és a formális hálózatok megkülönböztetését. Megfelelő kutatási metodika hiányában mindmáig csak a formális hálózatokat tanulmányozták. A működő hálózatok tapasztalatai igen hasznosak a gazdasági régiók számára, amelyek a következő kérdésekkel szembesülnek: min alapul a sikeres hálózati együttműkö-dés, a hálózatok milyen versenyelőnyöket jelentenek a régiók számára, és hogyan célszerű új hálózatokat létrehozni? Ezeket a tapasztalatokat próbáltuk meg regi-onális szemszögből összegezni és értékelni. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX In the last few decades, different organisational networks have played an increasingly important role in developing the so-called “network economy”. The networks of organisations (companies, institutions and non-profit organisations) are the most important factors in becoming (or remaining) competitive in the business. We have investigated this process via a combination of M. Porter’s well-known models (the model of competition forces and the “diamond-model”). We have found that there are certain relationships among some forces of competition and some sources of local competitive advantages, whose resultant defined the competitive position for the various parties. It would be more apt in the future to speak about competing networks instead of the competition of individual organisations. We have introduced two different classes of organisational net-works: the so-called spontaneous (informal) and formal networks. In the absence of suitable research methodology, only the formal networks have been studied to date. The experiences of functioning networks are very useful for regions facing the following questions: what are the basics of successful networking, what kinds of competitive advantages do they give to the regions, and how to establish new networks? We have tried to summarise and evaluate these experiences from a regional point of view.