Szövetkezeti modellek a világban – Dánia és a Koreai Köztársaság példájának tanulságai

A tanulmány az EU keretei között is a családi farmergazdaságok sikertörténe-tének tekintett dán, valamint a délkelet-ázsiai „tigrisek” egyike, a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) mezőgazdasági szövetkezeti rendszerének bemutatását, illetve egymással való összehasonlítását célozta meg. A szerző választ keresett arra a kérdésre, hogy hogyan, milyen megoldásokkal képesek a farmerek ered-ményesen gazdálkodni két, egymástól igencsak eltérő történelmi, társadalmi és gazdasági környezettel rendelkező országban, ahol a farmertársadalom döntő hányada évtizedek óta szövetkezetekbe tömörült. A dán és a dél-koreai szövet-kezeti modellek több lényeges tulajdonságban is hasonlítanak egymásra. Ezek közül a legfontosabbak a következők: – Mindkét országban a farmerek jelentős költségvetési támogatást élveznek, amely nélkül aligha tudnák megőrizni verseny-, vagy egyáltalán gazdasági életképességüket. (E támogatások azonban arányaiban jóval nagyobbak Dél-Koreában.) – A szövetkezetek mindkét országban a tagként csatlakozott farmerek közös tulajdonát képezik, és ezek alapvetően nonprofit jelleggel működnek tagjaik irányában. – A két ország farmerei a közvetlen mezőgazdasági termelési feladatokat (földművelés, állattenyésztés) saját maguk, elkülönülten végzik saját (vagy bé-relt) földjeiken, a szövetkezetek szerepe leginkább az ellátási lánc más fázisai-ban (terményfeldolgozás, marketing és logisztikai feladatok, termelési inputok biztosítása) fontos, illetve kizárólagos. A hasonlóságok mellett ugyanakkor lényeges különbségek is észlelhetők a két ország modelljei között, ezek közül a leginkább szembetűnők a következők: – Dánia esetében a gazdálkodó farmerek együttműködése, illetve a szövet-kezetek kialakulása hosszabb időtávon, szinte természetes úton történt meg, nagyjából a 19. század utolsó harmadától kezdődően, és a folyamatot – komoly-abb mértékben – nem zavarták meg politikai események, illetve háborús csele-kmények. Dél-Koreában a japán gyarmati időszakban (1910–1945) alakultak ki a mezőgazdasági termelők közötti együttműködési formák, amelyek közül voltak szövetkezeti jellegűek is, ugyanakkor a ma is jellemző birtokszerkezetet a II. világháborút követő, jórészt politikai indíttatású földreform idézte elő. Ennek egyik következménye az, hogy a miniatűr családi farmokon gazdálkodók életképtelenek lennének a földreformot követő évtized során kialakuló, majd folyamatosan fejlődő, többszintű és sokrétű tevékenységet folytató szövetkezeti ernyőszervezet és védőháló nélkül. – A dán szövetkezetek szerveződésének fő alapja a termék- vagy terményspecifikusság, bár természetesen érvényesül a területi racionalitás. Dél-Korea mezőgazdasági szövetkezeteinek döntő része területi alapon szerveződött, általános mezőgazdasági profillal rendelkező szövetkezet, csupán kisebb hánya-duk termék/termény specifikus szakszövetkezet. – Dánia esetében a főként állati termékekre alapozott mezőgazdasági export sokáig a nemzetgazdaság legfontosabb húzóágazata volt, és szerepe ma is je-lentős. Dél-Korea esetében a mezőgazdaság fő ágazata a növénytermesztés (a rizs dominanciájával), és szerepe döntően a belföldi élelmiszer-ellátás – le-galább részleges – biztosítása, az export szerepe másodlagos. – A két ország gazdái közül a koreai farmerek vannak kiszolgáltatottabb helyzetben, mert a gazdaságok 1-2 ha-os mérete még a dán farmok 65-70 ha-os átlagához képest is nagyon kicsi, ráadásul nagy részük leginkább csak egyetlen termény (rizs) előállításával foglalkozik. A téma vizsgálata korántsem öncélú, hiszen úgy a dán, mint a dél-koreai tap-asztalatokból levonhatók tanulságok, illetve származhatnak Magyarországon is hasznosítható ötletek. Ezek a szerző reménye szerint segítséget vagy további szempontokat adhatnak a hazai szakmai-politikai döntéshozók számára, akik befolyást gyakorolnak arra, hogy Magyarországon hosszú távon milyen jövő vár a családi kisüzemekre, illetve a szövetkezeti típusú együttműködésre. = The goal of this study is to give an insight to and make a comparison between the agricultural co-operative systems of Denmark, - a success story of the family based farming even in the frames of the EU, - and of the Republic of Korea (South Korea), one of the Asian newly industrialized economies. The author tried to answer the question: how, and by which solutions the farmers can work successfully in these two countries which are quite different from each other in terms of their historical background and economic environment. In spite of this, there are visible similarities between the Danish and South Korean co-operative models, like: – In both coun-tries farmers receive huge amounts of budgetary subsidies, in lack of which they could not maintain their competitiveness or even economic viability. However, these subsidies are much bigger in South Korea. – The co-operatives are common properties of the farmer sin both countries which operate on a non-profit basis to-wards their member (co-owner) farmers. – Farmers in both countries work indi-vidually, separately on their own (or rented) lands, while co-operatives play im-portant or in some cases exclusive role in other stages of the supply chain (pro-cessing of products, marketing, logistic tasks, supplying production inputs, etc.) Be-sides similarities there are several major differences as follows: – In Denmark the development of the co-operation model has gone through in a long run by a natural, „organic” way since the last third of the 19th century. The process was not hindered by political events or military conflicts in a noticeable extent. In Korea the present farm structure (miniature farms) and the existing co-operative system was devel-oped from the late 1940’s on the basis of a politically motivated land reform and other legal decisions. – The majority of the Danish co-operatives are commodity- or product-specialized, while the majority of South Korean co-operatives work on territorial basis with a general agricultural profile and only a minor part of them are commodity based. – In Denmark the agricultural production, especially the animal products used to be the locomotive of the Danish export (and still it is an important export sector), while in South Korea the main role of the agriculture is the domestic food supply and its main sector is the rice-dominated plant production. – From the two countries, the Korean farmers are more considerably more vulnerable, as their farmlands are much smaller than the same of Danish farmers, they receive even proportionally higher budgetary subsidies to their production. The author believes that the examination of this topic may serve with adaptable experiences and useful ideas for the Hungarian specialists and policy makers who may influence the future of the Hungarian family based farms and the co-operative type collaboration for long run.


Other Titles:
Co-Operative Models in the World – Lessons of the Models of Denmark and the Republic of Korea
Issue Date:
Dec 15 2016
Publication Type:
Journal Article
ISSN:
0046-5518
Language:
Hungarian
Published in:
GAZDÁLKODÁS: Scientific Journal on Agricultural Economics, Volume 60, Number 6
Page range:
532-547
JEL Codes:
Q13; Q15; N55




 Record created 2017-07-05, last modified 2017-08-29

Fulltext:
Download fulltext
PDF

Rate this document:

Rate this document:
1
2
3
 
(Not yet reviewed)