Írásunk célja a fejlesztési lehetőségek, a pénzügyi források, a falvak és a vidékfejlesztési támogatások összefüggéseinek vizsgálata. Ennek megfelelően az agrár- és vidékfejlesztési támogatások felhasználásának Zala megyei tapasztalatait elemezzük az első és a második Nemzeti Fejlesztési Terv vidékfejlesztési programjának célkitűzései és teljesítési adatai alapján. A vizsgálat dimenzióit a nemzeti fejlesztési tervek zalai pályázatainak értékelése képezi a települési, kistérségi, megyei és országos adatok felhasználásával. Kimutatjuk, hogy a zalai térségek forrásszerző képességét a pályázati aktivitás, az önerő biztosításának lehetősége, a településnagyság és a sikeres pályázatok számának alakulása befolyásolja. Az AVOP időszakában e kistérségek és településeik körében a vidékfejlesztési programok voltak népszerűek, ám a támogatásokra leginkább rászoruló hátrányos helyzetű kistérségek az alacsony tőkeerejük és pályázati aktivitásuk révén jóval a megyei és az országos kistérségi átlag alatt teljesítettek, így ez nem segítette kellőképpen a felzárkózásukat. A kisebb települések jórészében pedig ördögi kör alakult ki: kellő gazdasági aktivitás, elfogadható fejlesztések híján nem képződött elegendő saját forrás, amelyek nélkül pedig nincsen lehetőség külső pénzügyi források elnyerésére, vagyis a gazdaság és a humánerőforrás fejlesztésére. Az ÚMVP időszakában Zala megyében a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari pályázatok kerültek előtérbe a vidékfejlesztési programokkal szemben. A pályázati aktivitás 2004–2006-hoz képest mind megyei, mind hátrányos helyzetű kistérségi szinten javult. A támogatások több mint háromszorosára emelkedtek. A hátrányos helyzetű kistérségek a megyei és az országos kistérségi átlagot meghaladó támogatásban részesültek. Mérséklődött a támogatások elaprózottsága és megnőtt a települési koncentrációja. Láthatóan a pályázati célokkal egyezően pozitív irányú fordulat bontakozik ki a fejletlenebb térségek és települések támogatásában. Ennek ellenére a hazai támogatások uniós forrásokkal való kiváltása a jövőre nézve gondot jelenthet a kisebb települések fejlesztési finanszírozásában, mivel az önerő előteremtése és a nagyobb projektméretek ennek a települési körnek nem kedveznek. ---------------------------------------------- The aim of our study is to examine the relationships between the rural development subsidies and development possibilities, financial sources and villages. In compliance with this aim, we analyse the experiences of utilisation of agricultural and rural development subsidies in Zala County using performance data of the rural development programme of the first and second National Development Plans. The dimensions of the examination are based on the evaluation tenders in Zala County of national development plans using settlement, micro-region, county and national data. We demonstrate that the resource acquisition ability of the regions of Zala County is infl uenced by tendering activity, the possibility of having own funds, the size of the settlement and the number of successful tenders. During the period of the Agriculture and Rural Development Operational Programme (AVOP) the rural development programmes were very popular, however, the regions in real need of subsidies performed much below the average of county and national micro-region data, and consequently these programmes did not help the convergence process. Nevertheless, in the overwhelming majority of settlements there was not enough ‘own resource’ to call upon due to the lack of proper economic activity and acceptable developments; however, without these resources there is no possibility to obtain external financial assistance, i.e. to develop economic and human resources. During the New Hungary Rural Development Programme (ÚMVP), in Zala County agricultural and food processing industry tenders have come into prominence as opposed to rural development tenders. Tendering activity has improved both at the county and disadvantageous micro-regional levels compared with data from 2004-2006. Disadvantageous micro-regions have received subsidies exceeding the county and national micro-region averages. Subsidy levels have risen three-fold. Fragmentation of subsidies has lessened and the concentration of the settlements has grown. Noticeably, a positive change has been displayed in connection with the subsidising of more underdeveloped regions and settlements in accordance with the tendering aims and efforts. Notwithstanding this, exchanging national state subsidies for European Union resources could cause difficulties in development financing of smaller settlements in the future, since providing own funds and greater project sizes are not favourable to this group of settlements.