A multinacionális élelmiszer-kereskedelmi láncok a fejlett országok mellett ma már a fejlődő országok piacain is fokozottan jelen vannak, és egyre nagyobb szerepet játszanak a piaci kapcsolatokban. Megjelenésük, piaci súlyuk kiváltja az élelmiszergazdasági termékpályák funkcionális és hatalmi átrendeződését. Mindez a fogyasztói igények magasabb szintű kielégítésének és az élelmiszerárak csökkenésének zászlaja alatt megy végbe. Több ország példája is bizonyítja, hogy az EU-ba történő belépéssel, a várakozásokkal szemben, az élelmiszerárak nem emelkedtek, sőt egyes országokban még csökkentek is. A hatékonyabb kereskedelmi rendszer piaci alkupozíciója, súlya és szervezettsége következtében komoly réseket ütött az élelmiszeripar sziklaszilárdnak hitt bástyáin, és – többnyire közvetetten – a mezőgazdasági alapanyagtermelői szektorban is jelentős eredményromlást hozott, különösen a piacorientált mezőgazdasági kistermelők körében. A kérdés az, hogy ez utóbbiak számára a globalizáció keretei között milyen lehetőségek maradtak a túlélésre és a kialakuló új struktúrába való integrálódásra a világban általában és Közép-Kelet Európában közvetlenül. Ez utóbbi a hazai kistermelők számára is hasznos tanulságokkal szolgál. ------------------------------------------------------------ Beside developed countries multinational chains of food traders are increasingly present also on the markets of developing countries where they play an increasingly dominant role in food marketing. Their presence, their marketing weight changes the function and power structure in the food industry concerning the route food passes through from producers to consumers. All this is happening in the name of reduced food prices and a higher level of consumer satisfaction. The examples of several countries show that despite expectations food prices did not increase upon joining the EU, but in some instances they actually declined. An effective marketing regime due to its bargaining position, weight and increased level of organisation breached significant cracks on the bastion of food industry believed to be quite robust up to now. This has mostly indirectly brought about a significant deterioration of markets mainly for sectors producing row materials especially for market orientated small agricultural producers. The question is what opportunity does the future hold for such small producers in the framework of globalisation to survive and integrate into new structures in the world in general and in Central Europe in particular. This is a useful conclusion also for domestic small producers.